Cicatappancs FC

A sorozat második részében egy paragép anyuka, egy elsőcicás lány és egy aggódó apuka kalandjait ismerhetitek meg, a történetek egy alulfejlett nőstény, egy tankönyvszerű kandúr és egy varratait kiszedő nőstény ivartalanításáról szólnak.

Kismacska

Kismacska, nagyon kis súllyal született, a tesói mellett mindig is hátrányos helyzetű volt, a legkisebb, a legszegényebb, gyakorlatilag azt hiszem életképtelen lett volna, ha a természetre bíztuk volna. De nem bíztuk, felneveltük és lendületesen be is buktuk. A kis súlya és ramaty egészségi állapota miatt az utolsó pillanatig húztuk az ivartalanítást és már a puszta gondolattól idegbeteg voltam, hogy egyszer majd műteni kell. Sikeresen bemagyaráztam magamnak, hogy nem fogja túlélni. A dokival is abban maradtunk, hogy semmiképp nem csináljuk meg túl korán, kivárjuk a megfelelő időpontot, hogy addig is nőjön és erősödjön. Az idő végül eljött, ekkor Kismacs már elmúlt 1 éves. A tünetek egyértelműek voltak, és elég erősek, burrogás, fenékfeltolás, éneklés. A legidegesítőbb mégis az volt, ahogy Fülcse reagált, hiába ivartalanított, mégis maradhatott benne némi ösztön, bár párosodni nem próbált, de agresszív volt, többször szedtem ki Kismacst a karmai közül, olyan állapotban, hogy már a nyakát harapta. Így belevágtunk a műtétbe. Az orvos, aki tudta, h paragép vagyok, próbált nyugtatgatni (sikertelenül) és azt mondta, hogy minden rendben lesz. Először abban maradtunk, h ébredésig ott tartja a reggeli műtét után, végül felhívott, h menjek érte mégis, mert kicsit tovább fog aludni. Hazajöttünk, órákig aludt, és órákig paráztam és 5 percenként ellenőriztem a lélegzését. Kibírtam, h csak 2 óránként hívjam a dokit, h ez normális-e. Aztán Kora délután kezdett ébredezni de nagyon hosszas és nyűgös volt a felépülése. Estére eljutott abba az állapotba, hogy bár minden mozdulat fájt még, de természetesen azonnal a lakás legmagasabb pontjára kellett eljutnia, BÁRMI áron, totál félkómában. Ekkor hívtam ötödször a dokit, aki gondolom ezen a ponton már nem volt boldog, így a következőt ajánlotta: „Akkor adjál be neki egy negyed algopyrint, de ez tulajdonképp az állatoknak nem tesz jót, így inkább azt tanácsolnám, h te vegyél be egyet.” Ezután jött egy mindkettőnk részéről félálomban töltött éjszaka, Kismacs nyugtalan volt, én meg idegbeteg. Minden vágya az volt, h lehetőleg kárt tegyen magában, nekem meg, h ebben megakadályozzam. Hajnaltájt szenderültünk el egy kicsit, reggel viszont felkelt, nyújtózott egy nagyot, majd odavonult a táljához és bekajált. Innentől minden problémamentesen telt, a gyógyulás sima és gyors volt. Kismacs azóta semmit nem változott, kicsit talán jobb az étvágya, de el semmiképp nem hízott. A sebével semmi baj nem volt.

Darcy

Darcy jelenleg 9 hónap körül van, felszedett egy kis bébihájat és megszabadult a lányokat hajkurászó hormonoktól.   A műtétre múlt pénteken került sor. A lehető legjobban alakult minden. Az indulás előtt még pisilt is egy nagyot, így szerencsésen elkerültük a bepisilést,ami az altatás miatt sokszor előfordul szegényeknél. Reggel 9-kor átvették a nagyfiamat és nem sokkal 11 óra után már pislákolt, amikor bemehettem érte. Tisztában voltam vele, hogy ez a műtét rutin műtét, a kandúroknál pedig még egyszerűbb beavatkozásról van szó, mint a nőstényeknél mégis lerágtam az összes körmöm, amíg haza nem értünk. Az orvos és a már tapasztalt ismerőseim elláttak jó tanácsokkal, mit és hogyan tegyek, ami Darcynak a legjobb és legbiztonságosabb ilyenkor. Betakargatva a hordozóban hagytam egy ideig, megtörölgettem az orrát vizes vattával, aztán lekuporodtam mellé a szőnyegre. Hosszú percekig laposakat pislákolt, majd a kezembe tette a fejét és elszundított.  Az én macskám, még ilyenkor sem hazudtolja meg magát. Ahogy észlelte a konyhában a motoszkálást, egyből lábra állt és meg is indult a konyha felé. Nem törődött azzal, hogy az altatótól még kábának kellett volna lennie. Neki a konyhában volt dolga, olyankor nincs tréfa vagy holmi kábaság. Olyankor menni kell és intézkedni. A lábai néha még kijártak oldalra, de egyáltalán nem volt esetlen. Büszkén, dülöngélve leült az előtér közepére és eszeveszett mosakodásba kezdett. Tudtam, hogy nagyon fontos dolog a konyhában végig asszisztálni az ebéd elkészítését, de utólagos engedelmével visszacipeltem a szobába, és megkértem legyen szíves feküdni és nyugton maradni. Ilyenkor a legjobb, ha a földön vagy a hordozóban alszanak, nehogy lepottyanjanak a magasabb fekhelyekről. Természetesen Darcyka a cicabútor legfelső fekhelyét látta a legkényelmesebbnek és a legideálisabbnak műtét után. Négy alkalommal is próbáltam meggyőzni, ha kell én is lefekszem vele a földre, csak ne magaslatokban akarjon szundítani, de mondanom se kell legalább olyan magasról tett a véleményemre, amilyen magasra próbált felmászni. Én pedig beláttam, amíg ő alszik ott kell ülnöm mellette...A délutánt sikeresen végig aludta. Jól betakargattam, mint a kisbabákat, mert az altatás és a fájdalomcsillapítás miatt felborul a cicák hőháztartása. Amikor felébredt kortyolgatott párat a vizecskéjéből aztán leheveredett mellém a tévé elé. Az egész estét végig vegetáltuk, de addigra már nyoma sem volt az altatónak és ugyanolyan magabiztosan és kiegyensúlyozottan járta a lakást, mint azelőtt.

Bogyó

Bogy Őrmester viszonylag későn kezdett el tüzelni, mivel nem tudtuk pontosan, hogy mennyi idős, a könyvek alapján számolgattam és a végére oda jutottam, hogy ez a macska tuti vemhesen került hozzánk, mert az istennek nem tüzel. Attól kezdve minden reggel félve ébredtem, hogy biztosan lebabázott valamelyik sarokba, de végül hála az égnek csak elkezdett berregni. A párom még soha nem tapasztalt testközelből ilyet, a másik cicánk sem, aki ivartalanított kandúr, tehát a fiúk mondhatni szűzen vágtak bele a kalandba. Benyesz cicánk elég agresszív alkat, így amikor Bogyó mintegy célzásként aláfeküdt, akkora sallerek röpködtek, hogy én is féltem, de a kisasszony csak még jobban begerjedt. Természetesen azonnal kértem időpontot az orvoshoz, annak rendje és módja szerint lezajlott a műtét, Bogyit szép tisztán és betakarva, gallér nélkül kaptuk vissza, a következő mondattal: Nem lesz semmi baj, 20-ból 19 cica egyáltalán nem bántja a varratokat. Amit én gondoltam: Ezt nem veszem be, nekem mindig kivételesen rongy macskáim voltak. Nekem ő volt a hatodik ivartalanítás utáni virrasztásom, így túlságosan nem aggódtam, elvégre a macskák nem hülyék, megoldják, csak arra kell figyelni, hogy ha kijön belőlük valami alul vagy fölül, az ne tegyen bennük kárt. A párom viszont nem így gondolta: beszélt az ájult macskához, simogatta, tutujgatta, majd rám förmedt, hogy azonnal kapcsoljam ki a tévét mert zavarja Bogyit. Egy ponton végül csak elaludtunk, majd reggel arra ébredtünk, hogy Bogyó ül az ágy végében és körülötte kis fekete darabkák hevernek. A kisasszony röpke 12 óra alatt kibontotta az egész hímzést, tehát azonnal visszarohantunk vele a dokihoz (ahogy megjósoltam), ahol kapott egy csinos gézből készült hámot, aminek nagyjából a 60 százalékát elfogyasztotta a lábadozás ideje alatt. Egyetlen apróság árnyékolta be a műtétet: később a csupasz hasa miatt felfázott és antibiotikumot kellett kapnia, de abból is hamar felépült, viszont erre érdemes odafigyelni kislány és rejtett heréjű cicák esetében.