Cicatappancs FC

Ismét eltelt néhány hét, és örökbe adott kis kedvenceinkről hála az égnek nagyon sok hírt kapunk. Íme, a következő adag a boldog gazdik beszámolóiból.

Arthur

Arthur főherceget egy orvosi rendelőben hagyták, ráadásul az a csúfság is megesett vele, hogy egy ígéretes, elkötelezettnek tűnő gazdijelölt se szó, se beszéd felszívódott. Végül egy nagyon kedves és kellően alázatos család fogadta örökbe Őfenségét, a küldött képek és beszámolók alapján, úgy gondoljuk remek dolga van Arthurnak!

"Este is kijött,kimerészkedett az előszobába, de úgy ültünk elé,hogy kicsit megrémült attól, nem tud majd visszamenni. Pont nekem szaladt, én elkaptam, a párom kezébe adtam,ő visszatette az előszobába,beszaladt a nagyszobába az ágy alá. Az ágytakaró a falnál,ahogy lelóg középen,abba feküdt - azóta is függőágynak használja. Dermedten ültünk, hogy hogy fog visszamenni a gyerekszobába....egyszer csak kivonult, mint valami fenség, ránk nézett kurrogott (olyan édes,ahogy beszél:)))) és utána már nem bújt úgy el. Éjszaka kétszer kellett segítségére sietni, mert nem tudta,hogy jöjjön le az akvárium tetejéről  :), utána a tv mögül nem mert kiugrani (biztos azért, hogy ne verjen le semmit :)"

Fruzsi / Sayang

Fruzsit annak idején testvérével Nándival együtt egy belvárosi kutyafuttatóban találta egy állatbarát, és még éppen idejében érkezett a segítség a két kis csöppségnek. Fruzsi azóta már Sayang, és gyanítjuk, hogy benne van a modell-gén, mert jobbnál jobb fotókat kapunk a boldog gazditól.

Hármaska / Vinnie

Vinnie láthatóan jól érzi magát, igyekszik felfedezni a lakás minden pontját. :) Rendkívül bújós, keresi a társaságunkat. Szépen eszik, bár az első napokban kerülte a száraz tápot, de most már azt is megeszi, a cica wc-ét ügyesen használja:). Az idő nagy részét alvással tölti, de emellett sokat játszik is. Rosszalkodni még nem nagyon rosszalkodott, de valószínűleg még nem teljesen bontakozott ki. :) Néhány képet csatoltunk köztük a cica hordozóról is ami a mai napon megérkezett. ;)

 Bagoly Orsi / Ziva

Mindenki kedvenc Orsija túlesett az ivartalanításon és levetette szépséges téli bundáját, most már készen áll a bikini szezonra.

 Marcipán

Marcipán is sikeresen elvesztette hőn szeretett férfiasságát, bánatában még a nyelvét is kint felejtette alvás közben.

Daisy

Daisy cicát az Ázsia Centernél élő kolóniából mentettük és adtuk örökbe.

Prüntyi

Itt küldök pár képet Prüntyiről. Nem könnyű fotózni őt, mert folyton izeg-mozog, de azért néhányat sikerült csinálnom. Egyébként jól van, minden rendben vele. Jól elvagyunk. :)

Ketteske

Kis családunk másik tagja szintén remekül érzi magát, amint látszik nagyon szeret enni, bár az ezt követő tisztálkodással még vannak problémák :)

Az elmúlt hetekben számos gazdis beszámolót kaptunk örökbeadott kis védenceinkről, így máris jelentkezik a Doromboló következő száma!

Merlin (Dragomír)

Hála az égnek minden rendben van vele, szerencsére a műtét után gyorsan összeszedte magát és nem is hányt. Ébredés után tántorgott egy sort a szobában, utána felkönyörögte magát az ágyra, mert szegényke ugrani még nem tudott, és ott megint elaludt. Reggelig nem is moccant, utána viszont ugyanolyan élénk és játékos volt, mint mindig. :) Jókedvű, virgonc, az étvágya is rendben van, szóval úgy néz ki, hamar túltette magát az operáción. :)

Merlin cica a radiátor tetején éberen figyeli az eseményeket, immár ivartalanítva.

Bella

Bella jól érzi magát, a szerelem Szilveszterrel tartósnak bizonyult, nem tudom, írtam-e akkor, hogy már első nap együtt aludtak, és aztán Bella sokáig mindig Szilveszter hátán aludt - mostanra már ehhez azért talán túl nagy lett. De nagyon szeretik egymást, igénylik egymás társaságát, cirmognak egymásnak, nagyon társasági lényecskék. És nagyon egyformán viselkednek. : ))) Gondolom, ez attól van, hogy állandóan együtt vannak. Minden jót kívánok és köszönjük szépen Bellát! 

Bella mamáját Kondé Gaba mentette egy nagyon veszélyes kamionrakodó rámpa alól.

A későbbi Míra cicamama éppen megszülte a kölykeit, és bemenekítette egy betonelembe, amikor észrevették. Egyik kicsi a füvön élettelenül feküdt. Ám megmozdult, és így visszakerülhetett az anyjához. A kicsiket Székesfehérváron vállalta Rideg Edina ideiglenes befogadó. A picikért már pár napos korukban harcoltak a gazdijelöltek. Vida Nóra már egyszer jelentkezett egy cirmos kislányért, akit viszont testvérével együtt másnak adtunk örökbe. Így hozzá 7-8 hét várakozás után érkezett meg a pici cirmos kislány, amelyik mára megtermett cica lett. A fotókon a pótanyukájával, ma már barátjával szundikál.

Beni

Beni nagyon szeretne a kutyával barátkozni, dörgölőzik hozzá, játszana vele, de a kutya tartja a 3 lépés távolságot. Nem értem, hogy miért, mert eddig nagyon szerette a cicákat. Beni nagyon jól érzi magát nálunk, már teljesen belakta magát a lakásba... Nem egy bújós cica (amit nagyon sajnálok), de vannak pillanatok (főleg reggel és este), amikor odajön hozzánk és hízeleg, de ez 1-2 perc múlva elmúlik és megint egy öntörvényű cica lesz belőle. Nagyon sokat játszik és alszik, néha azt gondolom, hogy nem is cica, hanem mormota. A kiszoktatás nehezen megy, mert ha kimegy, akkor vagy neki iramodik és nem hallgat a szép szóra (mi meg félünk, nehogy elmenjen) vagy megijed vmitől és egyből iszkol vissza. Remélhetőleg, hogy hamarosan már jön a jó idő és mi is többet leszünk kint, hátha könnyebb lesz neki is megszoknia. Márciusban megyünk vidékre négy napra és így visszük őt is magunkkal.... hát kíváncsi leszek, hogy fog viselkedni:-D Beni már megkapta a szükséges oltásokat és a jövő hónapban fogjuk vinni ivartalanításra.

Marcipán

Kedves Tappancsok, Marcipán tegnap megszűnt kandúrnak lenni. A műtét mindenféle probléma nélkül zajlott... a ma készült képen éppen úgy tesz, mint aki még a tegnapi megpróbáltatásokat heveri ki... azaz ebéd után lustálkodik :) Amióta nálunk van a duplájára nőtt. Hihetetlenül eleven cica, a lakás legmagasabb pontjait is megmássza. Kedvenc lustálkodóhelye a szekrény tetején lévő bőrönd, minket meg persze mindig a szívbaj kerülget, hogy mikor estik le, de persze neki esze ágában sincs :)

Mirtill (Nózi1)

Csatolom a legújabb képeket Mirtillről, délután sziesztázott a családdal. Tegnap megkapta az ismétlő oltásait is, dokibácsi el se hitte, hogy ez ugyanaz a cica. Simán ki lehetett venni a hordozóból, még csak nem is morgott, nagyon rendesen viselkedett. Pár hét múlva visszük ivartalaníttatni is, addigra reméljük még bátorodik és magától fedezi fel már a lakást. 

Jázmin

A két ifjú hölgy ma átesett az ivartalanítás kellemetlen műtétjén. Végig izgultam,szerintem én piszok gáz vagyok. Minden bajom volt. Végig ott álltam a műtőben,nehogy lemaradjak valamiről. Jázmin most megint nem szeret,nagy ívben kerül,de szerintem még kicsit kába. Amúgy ügyesek voltak,nem volt hiszti semmi. :)) Hogy mekkora szeretet-barátság van köztük,folyamatosan egymást keresik-nézik. Manófalvi előbb magához tért, ő lett műtve előbb és őrizte Jázmint,aki még a hordozóban volt kábán.

Mr.Darcy és Luna

A kisbagolyommal és kedvenc tesójával minden a legnagyobb rendben! Mr. Darcy már át is esett az ivartalanításon,amit hősként viselt, Luncsikával pedig gyúrunk a 3kg-ra,hogy ne legyünk túl picik a műtéthez. :) Imádják egymást és még a birkózás közben is odafigyelnek arra,hogy ne durvuljon el a helyzet. Sokat tanultak egymástól, Luna sokkal nyitottabb lett, és már azt is tudja,hogy nem kell egyből menekülni,ha ember lép a lakásba. Darcy pedig már nem trappol nap 24ben a lakásban. :) Most éppen süttetik a hasukat és élvezik,hogy már jó idő van.

Candy

Kedves Cicatappancs! Candy cica beköltözött az este hozzánk. Eléggé meg volt illetődve a másik két macskámtól, de az éjjelt anyukámmal töltötte, aki azt mondta, hogy lett egy kis unokája :). Reggel szépen evett, de még nagyon félőske, szeret az ágy alatt lenni, ott biztonságban érzi magát. Azért sikerült egy kicsit játszanom is vele, persze szigorúan az ágy alatt. Mikor nem vagyunk a közelben akkor felfedező útra indul. A másik lány cicám közömbösen, mint egy úrinő nem foglalkozik Candy-vel. A fiú cicám eléggé féltékeny, de remélem hamarosan elfogadja. A cica egyenlőre lakásban marad míg jobban nem bízik bennünk, utána megpróbáljuk megszerettetni a kutyákkal, és Candy cica új neve Porcelán(Porci). Küldök egy tegnap esti képet is az anyukámmal (a képek készítése egyenlőre lassan halad, mivel Porcelán cica nem szeret pózolni :)

Egyik lelkes önkéntesünk igyekezett összefoglalni, mi a teendő pánik helyett, ha apró kiscicákat vagy egy komplett családot kell ideiglenesen vendégül látnunk.

Az első lépések

Ha a család mamival együtt érkezik, a legfontosabb, hogy a maminak teljes nyugalmat kell biztosítani és jó minőségű tápot. A mamik szeretik akár a nagyobb cicahordókat is babaszobának használni, illetve bármit, ami odúszerű, hátat lehet benne fordítani az egész világnak, így elrejtve a kicsiket is félig-meddig. Ha a megfelelő nyugalom és biztonságérzet nincs meg, a mami pánikolni kezdhet, elhagyhatja a kicsinyeit. Puha fekvőhely kell nekik, ami meleget is biztosít, mert a picik elég fázósak, amíg nincs legalább 25 fok. Alapesetben 3 hetes korukig nagyon elő sem dugják az orrukat a kicsik, 4-5 hetesen viszont elkezdenek szétmászni, ilyenkor, ha a helyük mellett alacsony peremű alomtálca van elhelyezve, már elkezdik használni. Szilárd táplálék iránt többnyire 6 hetes kor környékén kezdenek érdeklődni, ilyenkor arra kell figyelni, hogy életkoruknak megfelelő kaját kapjanak, eleinte nedves tápot, majd ahogy egyre több fogacskájuk lesz, szárazat is, és persze a száraztáp fogyasztása esetén arra, hogy a vizestál elég alacsony legyen, hogy elérjék ők is, és ne essenek bele. Orvoshoz általában akkor szoktam ilyen kicsiket vinni, mikor látom, hogy már legalább 50%-ban ételt fogyasztanak, nem anyatejet, először is féreghajtás, majd 1-2 hét múlva, általában 8 hetesen az első oltás miatt, mert ugye csak addig immunisak, amíg cumiznak.

Mesterséges táplálás

Ha nincs mami, akkor a helyzet kicsit komplikáltabb. Az első héten 2-3 óránként kell őket etetni, nekem legjobban a kecsketej-tápszer kombinációja vált be erre a célra, de a cicák sem egyformák. Persze ennyi időseknél csak prémium minőségű tápszer jöhet szóba, a Panzit és társait el kell felejteni. Pánikhelyzetben jó bármi, akár a csecsemőtáp is, de maximum egy-két etetésre. Amit gyakran elkövetnek első alkalommal ilyen kis cicával: NEM kell a kölköt felébreszteni és etetni, ha kettő óra nulla perc után nem ébred föl magától. Egészséges kiscica fölkel, ha enni óhajt, sőt, én ébresztőt sem húztam hozzájuk éjjel, csak az ágyam mellé tettem őket, elég határozottan kifejezésre tudják juttatni, mikor éhesek voltak.  Etetni ennyire pici cicát vagy cumisüvegből, vagy fecskendőből lehet, van, mikor fecskendőből könnyebben megy, csak a szájukra kell nagyon vigyázni, fel ne sértse a műanyag pereme. Etetéskor ne fordítsuk hanyatt a cicát, mert félrenyelhet, még akkor se, ha nekünk úgy kényelmesebb. Többnyire oldalról a legegyszerűbb benyomni a szájukba, de minden esetben rámegy pár óra, mire kidolgozzuk a mindenkinek kényelmes és megfelelő módszert. Érdemes szerezni egy digitális konyhai mérleget, hogy ellenőrizhessük a saját megnyugtatásunkra is naponta a súlygyarapodást. Mindig azonos napszakban mérjünk.

Pisi, kaki – avagy hogyan vécéznek a picik

Etetés után a cica pociját enyhén nedves (de nem hideg!) szivaccsal, kendővel (esetlen babáknak való popsitörlő kendővel) pocitól a farkinca felé a popsiig végig kell simogatni, ez váltja ki az ürítési ingert.

Általában első héten minden etetés után van vizelet, és legalább minden második-harmadik alkalommal széklet is, nem árt felszerelkezni törlőkendőkkel :) A székletnek kis puha kolbászkák formájában kell távozni tápszer esetén, persze egy-egy hígabb állagú produktum még bőven belefér, de olyan arányban kell tápszert és esetleg kecsketejet keverni, hogy ne legyen híg. A kiscicák ennyi idősen eszméletlenül fázósak, minimum 25 fok kell, hogy ne ordítsanak folyton a hideg miatt, és ezt teljesen komolyan mondom. 25 fok alatt képesek akár egy órán át is üvölteni pusztán azért, mert szerintük hideg van. Ha tehát nincs anyamacska, sem egy másik állat, aki melegíti őket, legjobb a csapatot a hőforráshoz minél közelebb elhelyezni, és a puha fekhelyen kívül nem árt valami elektromos melegítő a kis seggük alá. A melegvizes palack is jó, csak hamar kihűl. A kiscicák doboza peremes legyen már ennyi idős korban is, mert másznak és gurulnak. A fekhelyük felső rétege cserélhető kell, hogy legyen, mert bizony álmukban is van pisi-kaki, amit természetesen nagyon ügyesen el tudnak oszlatni egymás teljes testfelületén már ennyi idős korban is. Ilyen esetben legalább naponta le kell őket tisztogatni tiszta vizes kendővel, szerencsére percek alatt lejön róluk a saját termékük. A tisztaságukra nagyon kell ügyelni, ha az első néhány nap sem kaptak anyatejet, akkor gyakorlatilag nincs immunrendszerük. Kézmosás és még több kézmosás.

 
Amikor már belejöttünk…

Két hetes korukban már elég őket 3 óránként etetni. Sokkal, de sokkal hangosabbak, mint a múlt héten voltak, még ha ez az első héten hihetetlennek is tűnik. A második hét végére kinyílik a szemük, ami ebben az időszakban rendkívül érzékeny, mindenféle erős, direkt fénytől óvni kell őket. Már felismerik a hangodat, sőt, a lépéseid hangját is, és lelkesen csipognak, ha közelítesz :)

A harmadik hétre az ember megtanul aludni pisilés, evés, beszélgetés, utazás közben, az állatorvosnál, a fodrásznál, és fürdés közben is :) A cicákat 3-4 óránként kell etetni, a szemükre még mindig vigyázni kell. Ha bármilyen gyulladás bujkál bennük, sajnos ebben az időszakban fog a szemüknek támadni, tehát figyelni kell, mert ha csipás, váladékozik, akkor azonnal irány az orvos, kezeléssel napok alatt rendbejönnek, anélkül elveszíthetik a szemüket, de ilyen kicsi cica rá is mehet egy esetleges fertőzésre. Éjjel már akár HAT teljes órát engednek végigaludni :)

Tovább is van, mondjam még?

Negyedik héten 4-5 óránként esznek, de éjjel akár NYOLC órát is hagynak aludni, cserébe elkezdenek jönni a fogaik, amitől persze nyűgösködnek, nyafognak és fakszniznak etetéskor. Meg lehet kínálni őket tartósítószer-mentes májkrémmel, amit elkeverünk joghurttal vagy kefirrel, ezt remekül szét tudják kenni magukon és egymáson, de van, hogy egyszerűen megeszik a junior alutasakost vagy konzervet is. Erőltetni nem szabad a szilárd táplálékot, cumisüvegen nevelt cicáknál előfordul, hogy csak 5-6 hetesen váltanak szilárd tápra. Mivel csak a betonbunkerből nem bírnak kimászni, olyan helyen kell őket letáborozni, ahol nem kerülnek láb alá, ellenben ha van egy kis mozgásterük, ennyi idősen már szépen alomra lehet őket szoktatni (de van, hogy már 3 hetesen is, pedig még menni is alig tudnak). Ébredés és etetés után érdemes őket alomra tenni, és picit kapirgálni a lábukkal, hamar megtanulják, mi a dolguk. Az alom pereme alacsony legyen, hogy ne essenek orra ki- és bemászáskor. Ha már néhány napja szilárd táplálékot esznek, érdemes sort keríteni az első féreghajtásra, ennyi idős korban különféle féreghajtó pasztákat lehet alkalmazni.

Ötödik-hatodik héten többnyire el lehet hagyni a tejet, de ha a cica nagyon nem szeretné, nem KELL, csak lehet. Ha a cica cumizni akar még, hagyni kell, a tápszeren nevelt cicák gyakran érzékeny gyomrúak, semmit sem szabad erőltetni. Lassan megtanulnak mosakodni, és elég ügyesek lesznek ahhoz, hogy ne kenjék nagyon össze magukat a kajával, viszont egyre több helyre tudnak utánad menni egy kis simiért :)

Hét-nyolc hetes korban (mások szerint inkább 8-9 hetes korban) megkaphatják az első kombinált oltásukat. Azért ilyen sürgős, mert saját immunrendszerük nemigen van, és anyu híján másé sem védi őket. Az oltás esedékessége általában a fejlettségüktől függ, tehát egy jól táplált, nagydarab 7 hetes általában inkább kapjon oltást (bár tápon nevelt kicsik közt ez ritkább), ellenben egy kicsi, alulfejlett cicával jobb megvárni a minimum 8 hetes kort, akármennyire is sürgős lenne az immunizálás.

A táplálékmennyiség megállapításához ezt a táblázatot szoktam használni:

A következő naplót Nózi, az Üllőről mentett, meglehetősen antiszociális cica írta az első három hétről, amelyet már az új otthonában töltött. Gazdája, Judit fénysebességgel szelídítette meg ezt a kislányt, akit annak idején még a hordozóba is művészet volt bevarázsolni. Ma már ismét tud bízni az emberekben, hála az ő különbejáratú suttogójának!

1. nap: Este autóval érkeztem meg új otthonomba, a fürdőszobában rendezkedtem be, kaptam egy kis finomságot vacsorára, hogy ne legyen üres a pocim.

2. nap: Ma reggel még nagyon féltem új gazdijaimtól, mikor megláttam őket, elfogott a remegés. A mosógép mögé bújva rettegtem, ám bőséges ebédet kaptam, amit pillanatok alatt elfogyasztottam, persze csak amikor már nem látták. Délután megint beraktak abba az utálatos hordozóba, és elmentünk doki bácsihoz, aki azt mondta, hogy nagyon harcias vagyok, és inkább illene rám a Predátor név, ezért jól meg is karmoltam. Cserébe kaptam egy kis szurit, amitől megnyugodtam és elbódultam. Kitisztították a fülem, mert fülatkám volt, kaptam féreghajtót, és az első oltásomon is túlestem. Kiderült, hogy nem kandúr, hanem kislány vagyok! Viszont teljesen egészséges kislány! Gazdiék hazavittek, és sokat simogatták a bundám. Nem fájt, de nagyon furcsa volt, ami ellen még nem tudtam védekezni, mert még mindig félig voltam csak magamnál.

3. nap: Éjszaka már teljesen éber voltam, nagyon féltem egyedül, ezért sokat nyávogtam, hiányzott a testvérkém. Néha bejöttek a gazdijaim, tőlük is féltem, és nem segített, hogy ott vannak, én csak nyávogtam tovább. Reggel megint kaptam fincsi reggelit, de nem ettem meg, amíg az emberek is ott voltak, még nem szeretem őket annyira, hogy ilyen intim dolgot csináljak előttük. Az egyikük húzogatott előttem egy madzagot, de úgy döntöttem, hogy még nem akarok velük játszani. Csak a kezüket figyeltem: azzal tudnak engem bántani, tudom. A mosógép mögött kuporogtam, amikor valaki a másik oldalról, a hátam mögül hozzáért a hátamhoz. Nem láttam, hogy a kezével csinálta-e. Nem bántott, ezért egy picit hagytam neki. Olyan volt, mint amikor tegnap el voltam bódulva, és a bundámat simogatta. Ezt többször is megcsinálták aznap. Épp felfedeztem a fürdőszobát, amikor megint bejöttek a gazdiék, nagyon megrémültem, mert a fürdőkád melletti sarokban üldögéltem, és nem voltam elbújva, már nem tudtam elmenekülni, inkább összehúztam magam kicsire. Megint simogattak! Egészen jó dolog ez, még a végén megszeretem! Kicsit doromboltam nekik. Különösen az állam alatt esik jól, és a fülem mögött, ha vakarásszák. Gazdi ma egész délután nem hagyott egyedül, ott gubbasztott velem a fürdőben, és beszélgetett velem, majd rádióztunk, hogy szokjam az emberi hangokat, zajokat. Egy óra múlva már annyira nem is zavart, hason kúszva elmentem mellette vécére, aztán gyorsan vissza is iszkoltam a cicaházikómba. Nagyon szeretek ott lenni, kiderült, hogy sokkal jobb, mint a mosógép mögött. Este nem volt kedvem kijönni a jelenlétében, ezért mikor már kellően ellazultam a simogatástól, aljas módon felemelt, és kivett a házikómból. Megpróbáltam minden lehetséges módon menekülni, de olyan jól fogott, hogy nem sikerült, és az ölében kellett üldögélnem kicsit, féltem, nem tudtam, mit fog csinálni velem. Amikor megnyugodtam, akkor visszatett. Nem bántott csak megmutatta, hogy ő a főnök, és azt kell csinálnom, amit ő szeretne. Ha csak simogatni szeretne legközelebb is, és kedvesen beszélgetni, akkor talán már hagyni fogom neki. Nem viselkednek velem fenyegetően, vigyáznak, hogy ne ijesszenek meg a nagy termetükkel, ezért ha velem vannak, mindig összekuporodnak, és nem fordulnak a teljes testükkel felém. Ha nézem őket, ők csak néha néznek rám, akkor is félig lesütött szemmel laposakat pislantva, mint én, és ha elfordítom a fejem, ők is elfordítják. Azt hiszem, hogy meg akarnak támadni, amikor nagyon figyelnek engem, olyankor félek. Próbálnak közönyösnek tűnni, mintha nem is igazán izgatná őket, hogy én is ott vagyok, ilyenkor hamar megnyugszom.

4. nap: Kezdem megkedvelni ezt a helyet, fincsi a kaja, kapok sok simit, de még mindig kételyeim vannak ezekkel az emberekkel kapcsolatban. Ha úgy nyúlnak felém, hogy látom a kezüket, morgok kicsit, viszont amint elkezdik vakargatni a fülem tövét, már nem is vagyok mérges rájuk annyira. Délután megint velem volt a gazdi, kivett az ölébe, el is aludtam talán. Arra ébredtem, hogy valaminek nagyon ínycsiklandó illata van. Gazdim falatozott, és engem is megkínált egy kis sajttal, nagyon ízlett, együtt vacsoráztunk. És megint elaludtam, amíg simogatott. Kaptam lakótársat is a házikómba, egy barna plüsscicát, mert éjszakánként néha sírok, őt nagyon-nagyon szeretem, ha félek, odabújok hozzá, és belefúrom a fejemet, hogy ne lássanak. Véletlenül ásítottam egyet, amikor nem voltam egyedül, szerintem meg is látták, nagyon elszégyelltem magam, rögtön elbújtam Plüsscica mögé, és összekuporodtam, nem tudtam, mit szólnak hozzá.

5-10. nap: Nagyon szeretem, ha kényeztetnek, már engedem, hogy a pocimat is simogassák, már morogni is elfelejtettem, már sokszor dorombolok. Nincs kedvem kijönni a házikóból, olyan jó ott. Megtaláltam a madzagot is, amit nekem lógattak a mosógép mellé, éjszakánként játszom vele. Gazdim nem érti, hogyan tudom leszedni, amikor ő 3 erős csomóval kötötte fel nekem. Ez maradjon az én titkom!

10-14. nap: Gazdi néha a karjába vesz, és sétálunk kicsit a lakásban, nagyon érdekes hely, de félek, semmi mást nem akarok, csak visszamenni a kis házikómba Plüsscicához, a barátomhoz. Két dolgot imádok: a simit és a játékot, de utóbbit még nem mutattam meg másoknak, csak következtetni tudtak a fürdőszoba reggelenkénti állapotából (macskaalom a fürdőkádban, macskavécé „illatos” termékei szanaszét, madzag minden reggel kicsomózva, leszedve). Napközben felváltva van velem a család, 2 órát velük töltök, 2 órát egyedül, majd megint ott vannak velem, így megy ez egész nap. Nagyon csökönyös vagyok, a házikómból még mindig nem mozdulok ki magamtól. Próbáltak velem játszani gazdiék, már kapkodtam a fejem az előttem húzott madzag után, de még nem mertem utána kapni a mancsommal. 

15. nap: Az a döntés született, hogy nem élhetem le az életem a fürdőben, és a karantén is lejárt, úgyhogy ideje felfedezni a lakás többi helyiségét is. Időközben megkedveltem a hordozómat is, néha abban aludtam, így abban ülve cipelt magával a gazdi mindenfelé, amerre csak járt a lakásban. Néztem, ahogy főz, vasal, dolgozik a számítógépén, tévézik, vacsorázik. 3-4 óránként visszavitt a fürdőbe, hogy ha wécéznem kell, elintézhessem, és igyak-egyek. Egyelőre még zárva volt a hordozó, nehogy elbújjak valami szupertitkos helyre, ahol nem találnának meg, igaz szerintem nem is találnék ilyet, mert az utóbbi 2 napban „búvóhely mentesítés” folyt az egész házban, a szekrénysort is darabjaira bontották és „macskabiztossá” tették, nem volt egy centi rés sem sehol. Véletlenül elkezdtem mosakodni gazdiék előtt, nagyon megijedtem, hogy meglátták. Még szégyellős vagyok.

16. nap: Már nyitva van a hordozó, folytatjuk a tegnapi sétát a lakásban, kísérem gazdit, teljesen megszoktam a jelenlétüket. Délután gyönyörűen besütött a nap, odaraktak, had élvezzem én is, napoztam egy kicsit elnyúlva, nagyon jólesett. Gazdi kivett a hordozómból maga mellé a kanapéra, azt hiszem elaludtam megint. Van egy másik cica is a lakásban, ma vettük észre egymást először. Én nagyon szeretnék vele barátkozni, ő még messziről szemlél, és néha morog rám.

17. nap: Kaptam egy ping-pong labdát, nagy kedvencem lett rögtön, passzolgattam is kicsit gazdival. Egyik alkalommal, mikor a fürdőbe visszavittek, és megebédeltem, elfeledkeztem magamról és tetőtől talpig alaposan megmosakodtam, még Plüsscicát is végignyaltam, hadd legyen ő is szép, mint én. Már egész komoly kis pocakot növesztettem, amit mindig kérek, hogy simogassanak.

19. nap: Ma úgy döntöttem, hogy reggel, míg gazdi a cicaházam előtt üldögélt a földön, az ölébe mászok, és kérek egy kis simit. Most már csak az ő jelenlétében kapok enni, és nem hagy egyedül, amíg ki nem mászok, meg nem eszem az utolsó falatig, tisztára nem nyalom a tálat (ezt soha nem hagyom ki). Nagyokat szokott nevetni, amíg eszem, azt mondja, hogy így még soha nem hallott cicát enni, hangosan cuppogok (nem csámcsogok, mert én egy kényes kis hercegkisasszony vagyok). Nagyon türelmes, néha egy órát is ott ül, amikor tudja, hogy nagyon korog a pocim, és én már nem bírom tovább. Félek még a jelenlétükben jönni-menni, csak evés céljára hagyom el a házikóm, és a hordozóm. Azt játsszuk mostanában, hogy odateszi a kezét fölém, és nekem kell odanyomnom a buksim, ha azt szeretném, hogy simogasson. Nem tudok ellenállni, olyan vagyok, mint egy kis kos, teljes erővel fejelem le a kézfejüket, dörgölődzöm, bukfencezem közben, nem tudok betelni vele, teljes hangerővel dorombolok közben.

20. nap: Ma nem aludtam már a házikómban, a szennyestartó tetején aludtam napközben, kezdek bátorodni, azért ha valaki bejön a fürdőbe, én visszaiszkolok a házikómba. Az időm nagy részét még mindig a hordozómban töltöm, közben gazdival a lakás többi részét fedezzük fel.

21. nap: Másik cica már nem annyira barátságtalan velem, néha odajön a hordozómhoz, és beszagol, már nem morog rám, mint azelőtt. Olyan nagyon szeretnék vele játszani, de még mindig nem vagyok elég bátor, hogy szabadon mozogjak a lakásban.

Mirtill egyelőre ennyit írt nekünk, reméljük hamarosan folytatja naplóját!

Azt gondolom, hogy addig nem beszélhetünk felelős állattartásról Magyarországon, amíg az ivartalanítás témaköre a következő reakciókat váltja ki:

- Nem vagyunk mi olyan barbárok, a kiscicák úgyis elpusztulnak, ami meg nem annak eddig is találtunk gazdát (35 körüli házaspár)

- Hát azt vidéken nem szokták (30 körüli nő, ellenben kiásott gödörbe temetik az élő kiscicákat)

- Na hát ezt biztos nem herélik ki! (30 körüli férfi, szinte fogta a saját heréit a mondat közben)

- Szerencsére jó sok kutya van a környéken, azok elintézik (20 (!) év körüli lány)

A legdurvább az egészben az, hogy ha bármelyik fenti reakcióra egy picit is megrándul az arcom, egyből kikiáltanak bolond macskás nőnek, pedig ebben a helyzetben távolról sem én vagyok a bolond.

Mit kell tudni az ivarzásról?

A nőstény macskák 6-9 hónapos kor között válnak ivaréretté. Ekkor az állat tüzelni kezd. Na most a tüzelő nőstény macska viselkedését szerintem hatékonyan lehetne használni kínvallatáshoz. A cica olyan elképesztő hangokat ad ki, amit nem lehet hosszú távon elviselni. Emellett pedig ne felejtsük el, hogy minél tovább marad el az aktus, az állat annál jobban szenved és teljesen kifordul magából. Folyamatosan vernyákol, forog, hempereg a földön, a feneke folyton az égben van, és levakarhatatlan. Nagyon fontos tisztában lenni azzal, hogy az állatok, és így a macskák nem kötik össze érzelmekkel a szexuális aktust. Tüzelés közben a nőstény macska semmi mást nem érez, mint nemi vágyat. Ha pedig megtermékenyül, a vágy elmúlik. Viszont ha nincs megtermékenyítés, a tüzelés folytatódik, 1-2 hétig tart, 1-2 hetes szünetekkel.

A kandúr macskák 8-10 hónapos kor között válnak ivaréretté. Ennek a legelső és legfontosabb jele a vizelet. Az ivarérett kandúr macska vizelete kurva büdös. És a macskát nem érdekli, hogy a kanapé az kanapé, ő megjelöli. A falat is. A sarkokat is. A virágágyást is. Mert kijelöli a területét. A vizelet szagát gyakorlatilag nem lehet teljes egészében eltüntetni ha egyszer megtörtént a jelölés. Érdemes még ennek a megkezdése előtt cselekedni.

A másik nagyon fontos dolog, hogy a kandúr macskák ivarzáskor több négyzetkilométernyi területet járnak be, folyamatosan jelölnek, keresik a nőstényeket, és közben egymással harcolnak. Méghozzá komolyan. Nem véletlen, hogy az elütött macskák többsége ivaros kandúr, mivel párzási időszakban a macskák se lát-se hall állapotban vannak és ez nagyon veszélyes. Egyrészt szeretett cicánk könnyen egy autó kerekei alatt végezheti, vagy nagyon súlyos sérüléseket szerezhet más macskákkal vívott harcok során. Az esetlegesen összeszedhető fertőző betegségek sora már csak hab a tortán. Tehát ha kedvencünk hazatér – ha egyáltalán hazatér – egy 1-2 hetes „túráról” akkor jó eséllyel tetemes orvosi költségekre számíthatunk, a cica ijesztően lesoványodik, kimerül és beteg lesz. Nem mellesleg pedig ki tudja hány alomért felelős. Mert ne felejtsük el, a kandúr macska és a gazdája is felelős a nemkívánatos almokért.

Emellett fontos tudni, hogy a „kedves” szomszédoknak mennyire sok kellemetlenséget okoz a párzó macskák által rendezett koncertsorozat. Elképzelhető, hogy némelyik szomszéd ezt egy idő után megunja, ekkor jöhet a méreg, az ásó vagy egyéb más eszköz.

Emberi hasonlat?

Kedves férfiak, akik ódzkodtok az ivartalanítástól. A macska nem köti össze semmilyen érzelemmel a saját férfiasságát, nem lesz kevésbé kandúr vagy „férfi” attól, ha ivartalanítják. Súlyos hiba azért ivarosan hagyni egy kandúrt, mert emberi tulajdonságokat, érzelmeket képzelünk a macska nemisége mögé. Nagyon fontos különbség az ember és az állat között, hogy az ember – normális esetben – képes az önmegtartóztatásra és nem kizárólagosan az utódnemzés miatt él nemi életet. A macskák KIZÁRÓLAG utódnemzés miatt csinálják. (Aki pedig értelmes férfiember létére a saját heréire gondol, amikor szóba kerül a kandúr ivartalanítása, az megérdemli és toll a fülébe.)

Ugyanez igaz a nőstényekre is. Tévhit, hogy az a legjobb ha legalább egyszer hagyjuk elleni a cicát, ettől nem lesz jobb neki, és nem mellesleg lesz néhány kiscica is akik egy idő után biztosan feleslegesek lesznek. Az ivaros nőstény macska a rengeteg utód mellett sokkal hajlamosabb az ivarszervi (emlő, méh, petefészek) rákbetegségekre mint az ivartalanított egyed. A nőstény macskának nincs nőisége, női tudata, nem köti össze a nemiségét olyan érzelmekkel mint az ember.

Ha mindenáron össze akarjuk hasonlítani az embert a macskával, nézzük ezt a hasonlatot: ha az embernek folyamatosan begyullad a mandulája, évekig gyakran beteg, nem tud nyelni, később még rosszabbra is fordul a dolog, megváltás, amikor végre eltávolítják, akár ébren, akár altatásban. Néhány óráig, napig biztosan kellemetlen, de ez semmi a folyamatos küszködéshez képest.

Az ivartalanítás ma már rutinműtétnek számít, a cicák számára az ébredés utáni kóválygás a kellemetlen, de ez néhány óra alatt elmúlik, majd a seb egy hét alatt begyógyul. Utána nincs több vizelés, vernyogás, zaklatás és jó eséllyel hosszú-hosszú évekig élhetünk együtt kedvencünkkel.

A sorozat második részében egy paragép anyuka, egy elsőcicás lány és egy aggódó apuka kalandjait ismerhetitek meg, a történetek egy alulfejlett nőstény, egy tankönyvszerű kandúr és egy varratait kiszedő nőstény ivartalanításáról szólnak.

Kismacska

Kismacska, nagyon kis súllyal született, a tesói mellett mindig is hátrányos helyzetű volt, a legkisebb, a legszegényebb, gyakorlatilag azt hiszem életképtelen lett volna, ha a természetre bíztuk volna. De nem bíztuk, felneveltük és lendületesen be is buktuk. A kis súlya és ramaty egészségi állapota miatt az utolsó pillanatig húztuk az ivartalanítást és már a puszta gondolattól idegbeteg voltam, hogy egyszer majd műteni kell. Sikeresen bemagyaráztam magamnak, hogy nem fogja túlélni. A dokival is abban maradtunk, hogy semmiképp nem csináljuk meg túl korán, kivárjuk a megfelelő időpontot, hogy addig is nőjön és erősödjön. Az idő végül eljött, ekkor Kismacs már elmúlt 1 éves. A tünetek egyértelműek voltak, és elég erősek, burrogás, fenékfeltolás, éneklés. A legidegesítőbb mégis az volt, ahogy Fülcse reagált, hiába ivartalanított, mégis maradhatott benne némi ösztön, bár párosodni nem próbált, de agresszív volt, többször szedtem ki Kismacst a karmai közül, olyan állapotban, hogy már a nyakát harapta. Így belevágtunk a műtétbe. Az orvos, aki tudta, h paragép vagyok, próbált nyugtatgatni (sikertelenül) és azt mondta, hogy minden rendben lesz. Először abban maradtunk, h ébredésig ott tartja a reggeli műtét után, végül felhívott, h menjek érte mégis, mert kicsit tovább fog aludni. Hazajöttünk, órákig aludt, és órákig paráztam és 5 percenként ellenőriztem a lélegzését. Kibírtam, h csak 2 óránként hívjam a dokit, h ez normális-e. Aztán Kora délután kezdett ébredezni de nagyon hosszas és nyűgös volt a felépülése. Estére eljutott abba az állapotba, hogy bár minden mozdulat fájt még, de természetesen azonnal a lakás legmagasabb pontjára kellett eljutnia, BÁRMI áron, totál félkómában. Ekkor hívtam ötödször a dokit, aki gondolom ezen a ponton már nem volt boldog, így a következőt ajánlotta: „Akkor adjál be neki egy negyed algopyrint, de ez tulajdonképp az állatoknak nem tesz jót, így inkább azt tanácsolnám, h te vegyél be egyet.” Ezután jött egy mindkettőnk részéről félálomban töltött éjszaka, Kismacs nyugtalan volt, én meg idegbeteg. Minden vágya az volt, h lehetőleg kárt tegyen magában, nekem meg, h ebben megakadályozzam. Hajnaltájt szenderültünk el egy kicsit, reggel viszont felkelt, nyújtózott egy nagyot, majd odavonult a táljához és bekajált. Innentől minden problémamentesen telt, a gyógyulás sima és gyors volt. Kismacs azóta semmit nem változott, kicsit talán jobb az étvágya, de el semmiképp nem hízott. A sebével semmi baj nem volt.

Darcy

Darcy jelenleg 9 hónap körül van, felszedett egy kis bébihájat és megszabadult a lányokat hajkurászó hormonoktól.   A műtétre múlt pénteken került sor. A lehető legjobban alakult minden. Az indulás előtt még pisilt is egy nagyot, így szerencsésen elkerültük a bepisilést,ami az altatás miatt sokszor előfordul szegényeknél. Reggel 9-kor átvették a nagyfiamat és nem sokkal 11 óra után már pislákolt, amikor bemehettem érte. Tisztában voltam vele, hogy ez a műtét rutin műtét, a kandúroknál pedig még egyszerűbb beavatkozásról van szó, mint a nőstényeknél mégis lerágtam az összes körmöm, amíg haza nem értünk. Az orvos és a már tapasztalt ismerőseim elláttak jó tanácsokkal, mit és hogyan tegyek, ami Darcynak a legjobb és legbiztonságosabb ilyenkor. Betakargatva a hordozóban hagytam egy ideig, megtörölgettem az orrát vizes vattával, aztán lekuporodtam mellé a szőnyegre. Hosszú percekig laposakat pislákolt, majd a kezembe tette a fejét és elszundított.  Az én macskám, még ilyenkor sem hazudtolja meg magát. Ahogy észlelte a konyhában a motoszkálást, egyből lábra állt és meg is indult a konyha felé. Nem törődött azzal, hogy az altatótól még kábának kellett volna lennie. Neki a konyhában volt dolga, olyankor nincs tréfa vagy holmi kábaság. Olyankor menni kell és intézkedni. A lábai néha még kijártak oldalra, de egyáltalán nem volt esetlen. Büszkén, dülöngélve leült az előtér közepére és eszeveszett mosakodásba kezdett. Tudtam, hogy nagyon fontos dolog a konyhában végig asszisztálni az ebéd elkészítését, de utólagos engedelmével visszacipeltem a szobába, és megkértem legyen szíves feküdni és nyugton maradni. Ilyenkor a legjobb, ha a földön vagy a hordozóban alszanak, nehogy lepottyanjanak a magasabb fekhelyekről. Természetesen Darcyka a cicabútor legfelső fekhelyét látta a legkényelmesebbnek és a legideálisabbnak műtét után. Négy alkalommal is próbáltam meggyőzni, ha kell én is lefekszem vele a földre, csak ne magaslatokban akarjon szundítani, de mondanom se kell legalább olyan magasról tett a véleményemre, amilyen magasra próbált felmászni. Én pedig beláttam, amíg ő alszik ott kell ülnöm mellette...A délutánt sikeresen végig aludta. Jól betakargattam, mint a kisbabákat, mert az altatás és a fájdalomcsillapítás miatt felborul a cicák hőháztartása. Amikor felébredt kortyolgatott párat a vizecskéjéből aztán leheveredett mellém a tévé elé. Az egész estét végig vegetáltuk, de addigra már nyoma sem volt az altatónak és ugyanolyan magabiztosan és kiegyensúlyozottan járta a lakást, mint azelőtt.

Bogyó

Bogy Őrmester viszonylag későn kezdett el tüzelni, mivel nem tudtuk pontosan, hogy mennyi idős, a könyvek alapján számolgattam és a végére oda jutottam, hogy ez a macska tuti vemhesen került hozzánk, mert az istennek nem tüzel. Attól kezdve minden reggel félve ébredtem, hogy biztosan lebabázott valamelyik sarokba, de végül hála az égnek csak elkezdett berregni. A párom még soha nem tapasztalt testközelből ilyet, a másik cicánk sem, aki ivartalanított kandúr, tehát a fiúk mondhatni szűzen vágtak bele a kalandba. Benyesz cicánk elég agresszív alkat, így amikor Bogyó mintegy célzásként aláfeküdt, akkora sallerek röpködtek, hogy én is féltem, de a kisasszony csak még jobban begerjedt. Természetesen azonnal kértem időpontot az orvoshoz, annak rendje és módja szerint lezajlott a műtét, Bogyit szép tisztán és betakarva, gallér nélkül kaptuk vissza, a következő mondattal: Nem lesz semmi baj, 20-ból 19 cica egyáltalán nem bántja a varratokat. Amit én gondoltam: Ezt nem veszem be, nekem mindig kivételesen rongy macskáim voltak. Nekem ő volt a hatodik ivartalanítás utáni virrasztásom, így túlságosan nem aggódtam, elvégre a macskák nem hülyék, megoldják, csak arra kell figyelni, hogy ha kijön belőlük valami alul vagy fölül, az ne tegyen bennük kárt. A párom viszont nem így gondolta: beszélt az ájult macskához, simogatta, tutujgatta, majd rám förmedt, hogy azonnal kapcsoljam ki a tévét mert zavarja Bogyit. Egy ponton végül csak elaludtunk, majd reggel arra ébredtünk, hogy Bogyó ül az ágy végében és körülötte kis fekete darabkák hevernek. A kisasszony röpke 12 óra alatt kibontotta az egész hímzést, tehát azonnal visszarohantunk vele a dokihoz (ahogy megjósoltam), ahol kapott egy csinos gézből készült hámot, aminek nagyjából a 60 százalékát elfogyasztotta a lábadozás ideje alatt. Egyetlen apróság árnyékolta be a műtétet: később a csupasz hasa miatt felfázott és antibiotikumot kellett kapnia, de abból is hamar felépült, viszont erre érdemes odafigyelni kislány és rejtett heréjű cicák esetében.

Az Ivartalanítás Világnapja alkalmából csokorba gyűjtöttük a saját tapasztalatainkat az ivartalanítással kapcsolatban. Az első részben egy problémamentes kandúr és nőstény, valamint egy rejtett heréjű kandúr műtétjéről olvashattok.

Dennis

Dennis cicánál nem vártuk meg az ivarzást, szerettünk volna mielőbb túlesni a műtéten. Összességében elmondhatom, hogy a műtét szó szerint meg se kottyant neki. Ébredés után azonnal bevette a lakást, egy kis kótyagos járást leszámítva semmilyen nyoma nem maradt annak, hogy 12 órával korábban még a műtőasztalon feküdt. Bár Dennis még fiatal (a műtét időpontjában 7 hónapos volt), és ezért feltételezhetően a következő egy évben még számos viselkedési változáson fog keresztül menni, közvetlenül a műtét utáni időszakban (2 hónap telt el azóta) semmilyen változás nem volt észlehető. Aggódó anyukáknak: a cicákat hagyni kell, hogy ébredés után császkáljanak, ha bármi fáj nekik, úgyis abbahagyják - ergo ne kapjunk szívrohamot, amikor frissen műtött cicánk az ágyra próbál felugrani, ha nagyon aggódunk, inkább zárjuk a hordozóba arra a pár órára, amíg ki nem megy az altató hatása.

Szonja

Szonja cicát 8 hónapos korában ivartalaníttattuk. Nem volt könnyű keresztülvinni az akaratomat, miszerint a cicát még az első tüzelés előtt megműttessük - nehéz az ember élete egy zoológus élettárs mellett. Szerinte a természetbe nem szabad beleszólni, és bár szaporulatot ő sem akart, nehezen barátkozott meg a gondolattal, hogy mi döntsünk úgy, hogy ha akarnánk se lehessenek Szonjának kiscicái a jövőben. Már majdnem feladtam a könyörgést, mikor Szonja megoldotta a kérdést: éktelen tüzelésbe kezdett, ami 4 napig húzódott és a nyugalom megzavarására alkalmas képi és hanghatások kísérték. A két hetes szünetben fellélegeztünk, majd újra rákezdte. Ezen a ponton már a zoológus urat sem kellett sokáig győzködni, gyakorlatilag könyörgött, hogy kérjek időpontot a műtétre. 

Gauss

Gauss már igen kicsi kora óta családtag nálunk. Amikor hozzánk került nagyon sovány, alultáplált kis fickó volt,de szerencsére nagyon hamar sikerült utolérnie magát és óriási kandúrrá cseperedett. Ahogy nőtt már láttam, hogy nem biztos, hogy mind a két heréje egyformán fejlődik. Elég korán nyilvánvalóvá vált számomra, hogy a kisfiam bizony rejtett heréjű cica. A kötelező oltások alkalmával erről is beszéltem az állatorvosunkkal, megkérdeztem minden fontos dolgot, amit tudni szerettem volna. A rejtett here annyit jelent, hogy az egyik heregolyó a cica hasüregén belül fejlődik (általában). Az ivartalanítási műtét során ezt is el kell távolítani, nem csak a leszállt heregolyót. A doktor úr tanácsára Gauss fél éves kora után került sor a műtétre, azért volt ajánlott több időt várni a műtéttel, hogy a hasüregben lévő here is fejlődhessen, nagyobb lehessen, hogy könnyebb legyen megtalálni a hasüregben a műtét során.  A beavatkozás kicsit több mint fél órán át tartott, szerencsére viszonylag hamar meglett az a kis golyó a pociban.

Az egészet nagyjából úgy kell elképzelni, mint egy nőstény macska ivartalanítását. Ugyanúgy vannak varratok, hosszabb az altatást követő ébredezési időszak és egész napos koplalás javasolt. Gauss elég későn, csak este tért magához, szegényke elég rosszul nézett ki, de másnapra a gallért leszámítva semmi baja sem volt. A műtéti sebet összevarrták, hogy ezt ne tudja piszkálni, gallért kapott, amit viszonylag könnyen megtanult kezelni és elviselni, annak ellenére hogy nem lehetett benne neki egyszerű a közlekedés. Nagyon fontos a rejtett heréjű kandúrok ivartalanítása is, mert rejtett herével is ivarérett. Az ivarérett kandúrok pedig jellegzetesen büdös vizelettel jelölik meg a területet, ennek a megelőzése miatt is fontos az ivartalanítás benti cicák esetében is. A másik fontos ok, hogy a rejtett here sok veszély forrása lehet a későbbiekben (pl. daganatos megbetegedések). Gauss már el is felejtette azóta, hogy milyen viszontagságokon ment keresztül, üzeni hogy nagyon jól van, minden tökéletes és már a pocakján is szépen nő vissza a szőr!

Forrás: http://cats.about.com/od/newtocats/tp/topmistakes.htm